Írta: Járai Luca
Olvasási idő: 8 perc
Miért nehéz megmondani, hogy mennyi szex a “jó”?
A szex körüli témák stigmatizációjának egyik mellékhatása, hogy bár rengeteg embert foglalkoztat, a legtöbben mégsem tudják egyértelműen megválaszolni a mennyi szex a jó szex? kérdést. Attól függően, kit kérdezünk meg, könnyen találhatunk olyan személyt, aki gondolkodás nélkül rávágja, hogy semennyi, illetve olyat is, aki a minél több válasz híve. A megoldás éppen ezért valahol az egyéni preferenciák mezején keresendő – még akkor is, ha az éppen annyi, amennyi neked jó válasz idegtépően sablonosnak tűnik.
Természetes emberi tulajdonság, hogy szeretjük a tiszta válaszokat és az éles kategóriahatárokat, amik alapján könnyedén besorolhatjuk magunkat és másokat különböző csoportokba, majd ezeket helyeslő vagy éppen helytelenítő címkékkel láthatjuk el. Ilyen identitás-képző kategóriák lehetnek a SZEXUÁLISAN AKTÍV és a SOHA NEM SZEXELŐ is. Az aktuális környezeti, kulturális kontextustól, de akár nemtől és életkortól függően is drasztikusan eltérő asszociációkat kelthetnek ezek a címkék.
Jelen cikkünkben azt gyűjtöttük össze, mit mond a tudomány erről a rendkívül komplex témáról.
Mit mutatnak a kutatások a boldogság és a szex kapcsolatáról?
Az ausztrál Queenslandi Egyetem tudósait éppen a fent említett két csoport inspirálta átfogó kutatásukban (Abdellaoui és mtsai., 2025), ahol arra keresték a választ, milyen különbségek vannak a szexuális életet élő és tartósan szexmentes felnőttek között. A kutatás során több mint 400 ezer brit és ausztrál származású nőt és férfit vizsgáltak a nemiség és a gének, a társadalmi környezet, valamint a különféle fizikai, kognitív, személyiségbeli és mentális egészségügyi tulajdonságok közötti összefüggések kapcsán. A megkérdezettek 18 és 89 éves kor közöttiek voltak, és mindössze 1 százalékuk nyilatkozta azt, hogy soha nem létesített szexuális kapcsolatot.
A kutatás eredményei alátámasztották a szex és a jóllét közötti korrelációt:
Azok, akik soha nem élnek szexuális életet, számottevően idegesebbnek, magányosabbnak és boldogtalanabbnak érzik magukat, mint szexuálisan aktív társaik.
A társas élet terén is kedvezőtlen mintázatok mutatkoztak a szexmentes felnőtteknél, például ritkább baráti és családi találkozások, illetve a megbízhatónak érzékelt emberek teljes hiánya.
Ezek a fejlemények egy összetett problémakörre világítanak rá. A háttérbe szoruló szociális kapcsolatok, illetve a romló mentális egészség izoláló tényezők lehetnek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy akik eddig sem voltak részesei szexuális kapcsolatoknak, továbbra sem tudnak párt találni maguknak. A társadalmi elszigetelődésen és esetleges negatív megítélésen túl mindez gazdasági hátrányokhoz is vezethet, hiszen a jelenlegi globális recesszióban egyre nehezebb egyedül, állandó partner anyagi támogatása nélkül fenntartani egy háztartást.
Aszexualitás: amikor a szex hiánya nem probléma
A fent említett kutatás egyik fő limitációja, hogy a kategóriák kialakításakor nem vették figyelembe, hogy valaki saját döntéséből, vagy akarata ellenére marad távol a szextől. Ez pedig lényeges tényező, hiszen
léteznek olyan aszexuális emberek, akik számára a szexmentes életmód nem hiányosság, hanem a saját orientációjukból fakadóan természetes és jól működő állapot.
Fontos, hogy aszexualitás esetén egy tartós mintázatról beszélhetünk, nem csupán ideiglenes érdektelenségről, vagy valamilyen egészségügyi probléma, esetleg gyógyszer által kiváltott vágycsökkenésről.
A modern szakirodalom következetesen hangsúlyozza, hogy az aszexualitás nem tekinthető zavarnak vagy diszfunkciónak: Yule és munkatársai 2017-es áttekintése szerint az aszexuális személyek többsége nem él meg frusztrációt vagy hiányérzetet amiatt, hogy nem vonzódik szexuálisan másokhoz, és ezt identitásuk stabil, integrált részének tekintik. Bár az ő esetükben is felmerülhet a szociális stigma, ami okozhat enyhe depressziót vagy szorongást, ezek a nehézségek nem a szex hiányából, hanem főként a társadalmi meg nem értésből vagy a kisebbségi stresszből fakadnak. Így elmondható, hogy az aszexuális emberek mentális jólléte nem javulna attól, ha gyakrabban élnének szexuális életet.
Incelek, frusztráció és erőszak: a szex hiányának sötét oldala
Azoknál a személyeknél azonban, akik rendszeresen megélnek szexuális vágyat és vonzalmat, a szex hiánya nem éppen örömteli dolog.
Egyre hangsúlyosabban képviselteti magát az online és offline világban is az incel közösség (~involuntarily celibete vagyis akaratuk ellenére cölibátusban élők), akik szexmentességük okának elsősorban a modern nőket és a feminizmust látják. Torz világszemléletük hátterében sértett szexuális önérzet és mély frusztráció rejlik – pszichológiai kutatások szerint az incel közösséghez tartozók között gyakori a magány, társas elszigeteltség, negatív testkép, depresszió, szorongás és más mentális problémák (Aiolfi és mtsai., 2024).
Aggasztó, hogy a progresszív társadalmak és a nemi egyenlőség iránti düh, amelyet az incel férfiak a szexuális és párkapcsolati életük megfosztottságával kapcsolnak össze, sajnos egyre gyakrabban alakul bosszúvággyá. Az online platformokon zajló gyűlöletkeltéstől és nőellenes diskurzustól kezdve konkrét bűncselekmények elkövetéséig széles spektrumot fedhet le az incel-agresszió.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mint bármely másik emberi csoport esetében, itt sem beszélhetünk teljes homogenitásról – nem minden olyan személy vallja magát incel-nek, aki kielégületlen a szexuális élete terén, és nem minden incel követ el erőszakos cselekedeteket.
Éppen ezért Aiolfi és munkatársai az incel kultúrával foglalkozó elemzésükben arra hívják fel a szakemberek figyelmét, hogy a további tragédiák elkerülése érdekében az érintetteket célzó intervenciók ne stigmatizáljanak, hanem empátiával és reális társadalmi támogatással közelítsenek feléjük.
Mennyi az optimális szex számodra?
Mindezek alapján megállapítható, hogy a szexualitás olyan alapvető emberi szükséglet, amely bizonyos körülmények között kifejezett védőfaktorként működhet a mentálhigiénés nehézségekkel és a társadalmi izolációval szemben. A kielégítő szexuális élet nem csupán hangulatjavító hormonokkal tölt el (Pfaus, 2025), de növelheti az önbizalmat, javíthatja a testképet, valamint hozzájárulhat a kapcsolati elégedettséghez és az általános jólléthez is. Ugyanakkor más alapvető szükségletekhez hasonlóan a kielégítetlenség frusztrációt szülhet, amely akár szélsőséges, destruktív vagy agresszív viselkedésben is megnyilvánulhat.
Ezért különösen fontos tudatosan keresni és kísérletezni magunkban, hogy felismerjük, számunkra hol húzódnak ennek a szükségletnek a határai – vágyunk-e a szexualitás megélésére, és ha igen, mennyi az a szex, amely valóban jólesik.
Irodalomjegyzék:
Abdellaoui, A., Wesseldijk, L. W., Gordon, S. D., Pasman, J. A., Smit, D. J. A., Androvičová, R., Martin, N. G., Ullén, F., Mosing, M. A., Zietsch, B. P., & Verweij, K. J. H. (2025). Life without sex: Large-scale study links sexlessness to physical, cognitive, and personality traits, socioecological factors, and DNA. Proceedings of the National Academy of Sciences, 122(38), e2418257122. https://doi.org/10.1073/pnas.2418257122
Aiolfi, I., Palena, N., Ó Ciardha, C., & Caso, L. (2024). The incel phenomenon: A systematic scoping review. Current Psychology, 43(32), 26264–26278. https://doi.org/10.1007/s12144-024-06236-6
Brotto, L. A., & Yule, M. (2017). Asexuality: Sexual Orientation, Paraphilia, Sexual Dysfunction, or None of the Above? Archives of Sexual Behavior, 46(3), 619–627. https://doi.org/10.1007/s10508-016-0802-7
Pfaus, J. G. (2025). Orgasms, sexual pleasure, and opioid reward mechanisms. Sexual Medicine Reviews, 13(3), 381–393. https://doi.org/10.1093/sxmrev/qeaf023
