A szexuális nevelés szükségességéről és megfelelő formájáról évek óta folyik a vita, mind a pedagógusok, mind a szülők részéről. Ebben a cikkben megkísérlem tisztázni a szexedukációval kapcsolatos alapvető fogalmakat, valamint áttekinteni a foglalkozások mellett szóló érveket, rámutatva arra, hogy miért fontos a holisztikus szexuális nevelést.
Először is, a gyerekeket már fiatal koruktól kezdve foglalkoztatja a saját nemiségük kérdésköre, már óvodás korban is van bennük egy természetes érdeklődés a szexualitás iránt. F. Lassu Zsuzsa és Hercz Mária (2018) kutatása során a szülőket kérdezték arról, hogy bizonyos szexualitáshoz kapcsolódó tevékenységeket milyen gyakorisággal (soha, egyszer-kétszer vagy gyakran) vettek észre gyermekeiken. Az eredmények szerint a gyerekek 60,1 %-a leste meg a szülőt, 33 %-a leste meg kortársát, 16 %-a mutogatta saját testét és 35,6 %-a maszturbált már. A számok jól mutatják, hogy akárcsak minden más iránt, bizony már a nagyon fiatal gyerekekben is van egy természetes kíváncsiság a szexualitással kapcsolatban is, ez azonban sok szülőnek zavarba ejtő, kellemetlen lehet. Emiatt nem feltétlenül tudnak kielégítő választ adni a gyerekek kérdéseire, esetleg érezhetővé válik a „titkolózás”, és már itt elindulhat a szexualitás kérdéskörének tabuvá válása. Ahogyan a gyerekek elérik az iskolás kort, egyre több információra lenne szükségük, azonban sok esetben továbbra sem rendelkeznek megfelelő forrással. A hagyományos iskolai felvilágosító órákat általában a biológia tanárok, vagy kicsit szerencsésebb esetben a védőnők tartják. Ez azonban sokszor a tanárok számára is kellemetlen, így csupán egy felvilágosító filmmel, vagy rövid, tárgyilagos, tankönyvi vonalon közölt információkkal „tudják le” a feladatot, ami viszont nem feltétlenül tudja biztosítani a gyerekek számára a bizalmas légkört, a kétoldalú kommunikációt, amely során feltehetnék kérdéseiket. Így aztán fokozatosan kerülendő témává, kellemetlenség forrásává válik a szexualitásról beszélni, a kíváncsiság azonban nem múlik el, így a fiatalok új információforrás után néznek. Napjaink egyik legkönnyebben hozzáférhető forrása az online pornó, amely a névtelenség és a megfizethetőség miatt nagyon egyszerűvé, látszólag biztonságossá teszi az információszerzést. Stulhofer és munkatársai (2008, idézi Csonka, 2015) kutatása alapján a 11 éves gyerekek 60 %-a látott már pornófilmet, a 14 évesek 38 %-a pedig heti rendszerességgel nézi. Ezekben a filmekben a gyerekek a valóságtól elrugaszkodott jelenteket láthatnak, azonban tapasztalat híján könnyen hitelesnek, relevánsnak tarthatják azokat. Ez egyrészt azért probléma, mert a fiatalok utánozni kezdhetik a filmeket, amikben sokszor veszélyes, fájdalmas vagy megalázó jelenetek is szerepelnek. Svendin és munkatársai (2011, idézi Csonka, 2015) olyan tizenéves svéd fiatalokat kérdeztek a pornóhasználat hatásairól, akik napi rendszerességgel nézték a filmeket. 70 %-uk állította, hogy szeretné kipróbálni, amit látott, 52 %-uk pedig ki is próbált már a filmekből vett ötleteket. Emellett pedig a filmek formálják a fiatalok attitűdjeit is. Courville és Rojas (2009, idézi Csonka, 2015) szignifikáns összefüggést találtak például a pornófogyasztás gyakorisága és a szexualitással kapcsolatos megengedő attitűdök között; Peter és Valkenberg (2007, idézi Csonka, 2015) eredményei szerint pedig mind a női, mind a férfi gyakori fogyasztókra jellemzőbbek a nőket szexuális tárgyként leíró attitűdök. Számos kutatás vizsgálta a pornóhasználat és az agresszió összefüggéseit. Svendin és munkatársai (2011, idézi Csonka, 2011) tanulmányában a napi szintű fogyasztók háromszor nagyobb eséllyel számoltak be szexuálisan kényszerítő magatartásról, Bonino és munkatársai (2006, idézve Csonka, 2015) pedig a szexuális zaklatás és a pornófogyasztás között találtak összefüggést. Összességében tehát a pornó torz képet tár a fiatalok elé, ahol sokszor csak a személyes kielégülés számít. A filmekben látott jelentek erős ellentétben állhatnak a családból, iskolából kommunikált normákkal, hiszen az egyik oldalról egy csak a testi élvezetre épülő, felelőtlen hozzáállás érkezik a fiatalokhoz, a másik oldalról pedig egy tabuktól övezett, sokszor absztinenciára épülő, csak a veszélyeket kiemelő, és az élvezeti értéket elhallgató nézetet kommunikálnak feléjük. Ez a szembenállás nagyban megnehezíti a saját szexuális szelf kialakulását, amire pedig a fiataloknak nagy szükségük lenne ahhoz, hogy felelősségteljes és élvezetes szexuális életet élhessenek.
Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a lehetséges iskolai foglalkozásokat. A kizárólag absztinenciára épülő foglalkozások egyszerűen csak azt kommunikálják a fiatalok felé, hogy ne éljenek szexuális életet. Az absztinencia plusz foglalkozások magukban foglalják a védekezést, a terhességmegelőzést, az óvszerhasználatot is, de továbbra is a szexuális élettől potenciális veszélyi emeli ki. A holisztikus szexedukációs foglalkozások során viszont arra koncentrálnak, hogy információt biztosítsanak a fiataloknak, a fókusz azon van, hogy képesek legyenek felelősségteljes döntéseket hozni. Ebben a megközelítésben elfogadják, hogy a fiatalok valószínűleg nem fognak távol maradni a szexuális érintkezésektől, és próbálják abban támogatni őket, hogy a megfelelő információk birtokában felelősségteljesen tudjanak dönteni, segítik a szükséges készségek és szokások kialakítását. Amerikai felmérések szerint (NPR, 2004; idézi Lehmiller, 2014) a szülők 46 %-a támogatta az absztinencia plusz, 36 %-a az átfogó szexedukációs, és 15 %-a a kizárólag absztinenciára épülő programokat, mégis az iskolai programok 30 %-a ezutóbbi nézetben készül.
A WHO (2010) is a holisztikus szexuális nevelés pártján áll. Kiemelik, hogy a fiatalok számára fontos fejlődési feladat a nemiségük integrálása személyiségük más részeivel, így az önbizalmukkal, kötődésükkel. A szexuális fejlődésre egyaránt hatnak biológiai, pszichológiai és szociális tényezők, valamint saját tapasztalataik is. Az élet különböző szakaszaiban a nemiség különböző módon nyilvánul meg, és új jelentésekkel ruházódik fel. Ideális esetben a gyerekeknek értesülniük kell a szükséges információkról, mielőtt egy új fejlődési szakaszba lépnének. Tovább árnyalja a képet, hogy a biológiai érés folyamata egyre hamarabb kezdődik, és a szexualitás nagyobb teret kap a médiában is, így nap, mint nap rengeteg kapcsolódó inger éri a fiatalokat.
A szexuális nevelés alapelvei közé tartozik, hogy számol a gyerekek életkorával, fejlettségi szintjével, körülményeivel, így alkalmazkodik a gyerekek valós életéhez. A cél egy olyan toleráns és nyitott szociális légkör elősegítése, ahol a gyerekeket kivétel nélkül elfogadják, sokféleségüket tiszteletben tartják. Nem csak a száraz információk átadása, hanem a szükséges készségek kialakítása is fontos, a fiataloknak tudniuk kell kezelni a felmerülő problémáikat, és tisztában kell lenniük azzal is, hogy hová fordulhatnak segítségért. Képessé kell válniuk olyan kapcsolatok létesítésére, amelyek egymás igényeinek kölcsönös tiszteletben tartására épülnek, és tudniuk kell a szexualitással kapcsolatos normákat az alapvető emberi jogokat is figyelembe véve értékelni. Természetesen nem maradhat el a megelőzéssel kapcsolatos információk széleskörű áttekintése sem.
Összességében tehát a szexedukáció feladata az, hogy kontextusba helyezze és normalizálja a szexualitás témáját, minden szükséges információt átadjon és készséget alakítson ki, valamint biztosítson egy olyan fórumot, ahol a fiatalok biztosan hiteles információhoz juthatnak, bárminemű veszélytől mentesen. Egyszerre kell segíteni őket a megfelelő attitűdök, kommunikáció, önkritika, döntéshozatal és probléma-megoldó készségek elsajátításában, egyéni határaik és a vonatkozó társas normák megismerésében, illetve a saját testükhöz kapcsolódó pozitív attitűd kialakításában. Ahhoz, hogy ez létre jöhessen, a fiatalok rendszeres és aktív részvételére van szükség, a foglalkozások interaktív módon valósulnak meg, méghozzá folyamatosan, nem csupán egyszeri alkalommal. A szexuális nevelés sikerességéhez azonban elengedhetetlen a pedagógusok és szülők támogató hozzáállása, egymás kölcsönös támogatása a nevelőkkel.
Ezáltal mindannyiunk közös feladata, hogy az ő érdekükben támogassuk a holisztikus szexuális nevelést, és belássuk, hogy többet ártunk azzal, ha a gyerekektől megvonjuk az információkat, és hagyjuk, hogy a szexualitás egy tiltott, titkos, szégyellni való témává váljon.
Írta: Sólyom Nóra
Szerkesztette: Miklós Eszter
Irodalom:
Az európai szexuális nevelés irányelvei – Vázlat politikusok, nevelési és egészségügyi intézmények és szakemberek részére. (2010). Köln.
Csonka Balázs. (2015). Pornográf tartalmak használata serdülők körében. Alkalmazott Pszichológia, 15(2), 89–103.
- Lassu, Z., & Hercz, M. (2018). Szexuális kíváncsiság és érdeklődés gyermekkorban, mint lehetőség a szexuális nevelésre.
Lehmiller, J. J. (2014). The psychology of human sexuality. John Wiley & Sons, Ltd.
