A gyermekkori maszturbáció ugyanolyan általános és természetes jelenség, mint a felnőttkori. A szülőkből mégis aggodalmat válthat ki, mikor felfedezik gyermekük effajta időtöltését. Fontos, hogy a szülők tájékozottak legyenek ebben a témában is, hiszen egy esetleges rossz reakció hosszútávon szorongást és bűntudatot okozhat mindkét félben.
A maszturbáció, más szóval önkielégítés a nemi szervek stimulációja kézzel vagy más segédeszközzel, az orgazmus elérésének céljából. A kifejezés a latin „manus stuprare” szavakból ered, mely jelentése a kezek megszentségtelenítése (Leung & Robson, 1993). A kifejezésből érzékelhető az a hozzáállás, ami hosszú időn keresztül meghatározta a társadalom viszonyulását a maszturbáláshoz. Sokáig élt az az elképzelés, miszerint az önkielégítés egészségtelen, napjainkban azonban már tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen kifejezetten jó hatással van az egészségünkre (Levin, 2007).
Nem könnyű feladat, sőt gyakran szorongást is okoz a szülők számára, hogy a maszturbációról beszéljenek gyermekeikkel. Tovább nehezíti a helyzetet, ha ők maguk sohasem beszéltek erről a saját szüleikkel vagy épp negatív élmény, akár büntetés is követte a gyermekkori maszturbációjukat.
A legfontosabb dolgok, melyek támpontok lehetnek a szülőknek egy ilyen beszélgetés során:
Nincs meghatározott életkor
A maszturbációs tevékenységek kezdetét gyakran tinédzserkorhoz társítjuk, azonban már fiatalabb korban is igen gyakori a gyermekek szexuális viselkedése. Abban viszont hogy mit és milyen gyakorisággal csinálnak, nagy egyéni különbségek vannak (Sandfort & Cohen-Kettens, 2000). Így a gyerekektől függ az, melyikükkel mikor lehet lefolytatni a beszélgetést.
A gyermekek 2 hónapos koruktól végezhetnek önkielégítést, de néhány esetben már az anyaméhben is megfigyelték (Gündüz, Uşak, Yüksel & Eren, 2015; Wilkinson & John, 2018). A csecsemőkori maszturbáció motivációja a nemi szervek érintéséhez társuló örömérzet, nem pedig az erotikus gondolatok. Emiatt gyakran az önnyugtatás egy formájává válik hasonlóan az ujjszopáshoz. A nemi szervek iránti intenzív érdeklődés könnyen eltűnhet, amikor a csecsemő a környezetének más aspektusait is elkezdi felfedezni (Wilkinson & John, 2018). Csecsemő és koragyermekkorban a maszturbáció általában abból áll, hogy a combjaikat összedörzsölik vagy a testüket puha tárgyakhoz, például párnákhoz tolják. A nemi szervek kézzel való stimulálása ritkán fordul elő 2 és fél éves kor előtt. Később azonban ez lesz a maszturbáció leggyakoribb technikája mindkét nem esetében (Leung & Robson, 1993).
Ne érezze a gyermek, hogy amit csinál az rossz vagy bűnös
A gyermek 3-4 éves kora körül már megérti és megtanulja azt, hogy a nemi szervek stimulálása kellemes érzést nyújt. Ettől kezdve a maszturbáció fennmaradhat, mint egy élvezetes tevékenység, de egy esetleges rossz szülői reakció bűntudatot, szégyenérzetet és szorongást válthat ki a gyermekből. A szidás, a megszégyenítés, a túlreagálás és a büntetés mind olyan szülői reakció, ami negatívan befolyásolja a gyermek későbbi viszonyát a saját testéhez, az érzelmi élethez és a szexualitáshoz (Leung & Robson, 1993).
Szabályok állítása
Fontos, hogy tudják, ez egy normális, de intim tevékenyég, ezért mások társaságában ne folytassák, csak ha egyedül vannak a szobájukban (Leung & Robson, 1993). Így megtanulják, hogy mi a legmegfelelőbb időpontot és helyszín, de nem fogják azt érezni, hogy rossz dolgot tesznek, amiről nem lehet beszélni.
Amire fontos figyelni
A rögeszmés és túlzott maszturbáció semelyik korban sem tekinthető normális viselkedésnek. Bár pontos tudományos meghatározás nincs arra, mi számít túlzásba vitt maszturbációnak, de ha az sérüléssel, vagy a hétköznapi tevékenységek tartós elhanyagolásával jár, szakember segítségét kell igénybe venni. Ez akkor is ajánlott, ha a gyermek a megbeszéltek ellenére is nyilvánosan végez önkielégítést (Mallants & Casteels, 2008).
Ettől függetlenül azonban a kutatások alapján elmondható, hogy az egészséges szexuális fejlődés része az önkielégítés és ezen kutatásoknak hála egyre több pozitív hatása válik ismertté. A nők esetében például hatalmas szerepe van az önelfogadásban. A maszturbálással megismerik saját testüket és megtanulják, mi esik jó nekik. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elfogadják önmagukat, a testüket és a nemiséget (Tiefer, 1998).
Fontos azt is észben tartani, hogy a gyerekek számára a maszturbálás még nem vált tabu témává. A szülőknek saját szemérmességüket és szorongásukat kell leküzdeniük, ami nem könnyű, viszont a gyermekek egészséges szexuális és érzelmi fejlődése érdekében nagyon fontos, hogy életkoruknak megfelelő tájékoztatást kapjanak.
Írta: Baranyi Gréta
Szerkesztette: Miklós Eszter
Irodalom:
Gündüz, S., Uşak, E., Yüksel, Ç. N., & Eren, A. (2015). Early childhood masturbation. Medical Journal of Islamic World Academy of Sciences, 109(2153), 1-4.
Leung, A. K., & Robson, L. M. (1993). Childhood masturbation. Clinical Pediatrics, 32(4), 238-241.
Levin, R. J. (2007). Sexual activity, health and well-being–the beneficial roles of coitus and masturbation. Sexual and relationship therapy, 22(1), 135-148.
Mallants, C., & Casteels, K. (2008). Practical approach to childhood masturbation—a review. European journal of pediatrics, 167(10), 1111.
Sandfort, T. G., & Cohen-Kettenis, P. T. (2000). Sexual behavior in Dutch and Belgian children as observed by their mothers. Journal of Psychology & Human Sexuality, 12(1-2), 105-115.
Tiefer, L. (1998). Masturbation: Beyond caution, complacency and contradiction. Sexual and Marital Therapy, 13(1), 9-14.
Wilkinson, B., & John, R. M. (2018). Understanding Masturbation in the Pediatric Patient. Journal of Pediatric Health Care, 32(6), 639-643.
