Írta: Járai Luca
Olvasási idő: 8 perc
⚠️ Tartalmi Figyelmeztetés⚠️
Ez a cikk szexuális erőszak, szexuális abúzus és zaklatás témakörét tárgyalja, beleértve konkrét eset bemutatását, jogi eljárások leírását és statisztikai adatokat. Továbbá szó esik a traumás stresszre adott reakciókról (például „lefagyás”).
Ha a tartalom felkavaró lehet az Ön számára, kérjük, járjon el körültekintően az olvasás során.
R. története
Az elmúlt hónapban bejárta az internetet egy egyetemista lány három évvel ezelőtti szexuális abúzusának (visszaélésének) története, nagy port kavarva a magyar és nemzetközi médiában egyaránt. Az R. néven emlegetett fiatal áldozatot egy barátja és szaktársa erőszakolta meg kollégiumi szobájában. Az elkövető ellen rendőrségi feljelentés készült, illetve R. közvetlenül az egyetemnek is jelezte a történteket, azonban végül sem jogi, sem tanulmányi szempontból nem lett következménye az ügynek. A bíróság indoklása a férfi felmentésére vonatkozóan azt hangsúlyozta, hogy az áldozat nem tiltakozott elég egyértelműen és a beleegyezés hiánya önmagában nem tekinthető erőszaknak.
Bár jogi szempontból ez a kijelentés megállja a helyét – Magyarországon a jelenleg érvényben lévő törvények szerint ez egy támadhatatlan döntés –, az emberek morális felháborodása abszolút érthető. Országszerte több iskolában, köztük elsősorban R. saját alma mater-ében, a Képzőművészeti Egyetemen is szolidaritási tüntetéseket és kiállásokat szerveztek a diákok, felhívva a figyelmet arra, milyen sürgető feladat felülvizsgálni a szexuális erőszakra vonatkozó törvényeket és általános társadalmi hozzáállást hazánkban.
Rengeteg áldozat, kevés elkövető? Statisztikai adatok a szexuális abúzusról
R.története megrázó és felkavaró, azonban sajnos sokak számára ismerős is egyben. A UniSafe 2022-es felmérése alapján – mely 15 különböző európai országból összesen több mint 42 ezer vizsgálati személy tapasztalatait mérte fel
– az egyetemisták 62%-a élt át valamilyen nemi alapú erőszakot, és közel 31% volt szexuális zaklatás áldozata egyetemi évei során.
Egy az EU által 2023 augusztusa és 2024 januárja között végzett reprezentatív felmérés magyarországi eredményei pedig azt tükrözik, hogy
a megkérdezett nők 18%-a ellen követtek már el szexuális erőszakot.
Ez csupán néhány aggasztó adat, de számtalan egyéb forrás is arról számol be, hogy rettentő gyakori probléma a szexuális zaklatás és erőszak, különösen a nők körében.
Mindezek után meglepő azzal szembesülni, hogy arányában rendkívül kevés ügy jut el a bíróságig, még kevesebb pedig a bántalmazás tényének elismeréséig. A már említett EU-s vizsgálat alapján
a fizikai és/vagy szexuális erőszakot átélt nők mindössze egy ötöde fordul valamilyen egészségügyi vagy szociális szolgáltatóhoz segítségért, és csak minden nyolcadik nő tesz rendőrségi feljelentést.
Egy korábbi uniós felmérés szerint ennek az alacsony bejelentési tendenciának a hátterében leggyakrabban az alábbi indoklások állnak:
- Elintézem egyedül / barát vagy család segítségével
- Nem tartottam elég komolynak a történteket / eszembe sem jutott
- Nem gondoltam, hogy bármit is tennének
- Félelem az elkövetőtől / bosszútól
- Szégyen
- Azt hittem, az én hibám volt
- Nem akartam, hogy bárki megtudja / titokban akartam tartani
- Nem gondoltam, hogy hinnének nekem
Az R., illetve más segítséget kérő áldozatok által tapasztalt elutasítás és ignorancia minden bizonnyal csak tovább erősíti ezeket az aggályokat, kétségeket.
Mint láthatjuk, a szexuális erőszak rendkívül összetett probléma – gyakorisága és alulreprezentáltsága hátterében komplex társadalmi és egyéni folyamatok állnak. Bár a teljes kiiktatás éppen ezért elérhetetlen célnak tűnhet,
nagyon fontos aktív lépéseket tenni a megelőzés érdekében, illetve bekövetkezett szexuális erőszak esetén traumatudatos szemlélettel közelíteni az áldozathoz magánszemélyként és szervezeti szinten – például az igazságszolgáltatásban –, ezzel minimalizálva a re-traumatizáció kockázatát.
Igen vagy Nem – A beleegyezés szerepe a szexuális együttlétben
A prevenció egyik sarkalatos pontja a megfelelő minőségű szexuális edukáció, mely kiterjed az önkéntesség és a beleegyezés alapvetőségére. Kyana Dixie 2018-as publikációjában amellett érvel, hogy a beleegyezés fogalmának jogi és társadalmi bizonytalanságai hozzájárulnak a félreértésekhez, valamint ahhoz, hogy sok elkövető enyhe vagy semmilyen büntetést nem kap, így a problémakör kezelésének első lépésének a beleegyezés (consent) pontos definiálásának kell lennie.
Nézzük hát meg, mit is jelent a beleegyezés – és mi az, ami nem minősül annak?
A szexuális beleegyezés egy szabad, tudatos, önkéntes és kölcsönös megállapodás kettő vagy több személy között arról, hogy részt vesznek egy konkrét szexuális cselekedetben. Ez csak és kizárólag akkor valósul meg, ha:
- Minden résztvevő aktívan, egyértelműen kifejezi az akaratát. Ez történhet verbálisan vagy egyértelmű nonverbális jelzéssel, azonban nagyon fontos, hogy a passzivitás, hallgatás, megdermedés, nem tekinthető beleegyezésnek. Jeffrey Gray BIS-modellje alapján a szélsőséges stresszre adott válaszok egyik típusa lehet a lefagyás (freeze response), amikor a szervezet akut fenyegetés hatására mozdulatlanná válik, az izmok megfeszülnek, a cselekvés pedig átmenetileg gátlódik. A modern tudomány a freeze-választ normatív túlélési reakciónak tekinti, amely nem a „gyengeség” jele, hanem a veszélyre adott automatikus idegrendszeri reakció.
- Minden résztvevő érti, mibe egyezik bele. Ebből a szempontból lényegi tényező az érintettek életkora, önrendelkezési joga, szellemi képessége, valamint az aktuális mentális állapotuk. Ha valaki alkohol, vagy egyéb tudatmódosító szer hatása alatt áll, esetleg olyan szélsőséges tudatállapotban van, hogy figyelmi és döntési funkciói pillanatnyilag sérültek, nem tudja teljes értékű beleegyezését adni.
- Minden résztvevő saját szabad akaratából adja beleegyezését. Talán sokak számára evidens, hogy fizikai kényszer esetén a beleegyezés érvénytelen, ám fontos hangsúlyozni, hogy ugyanez vonatkozik a fenyegetésre, manipulációra, egyenlőtlen hatalmi viszonnyal való visszaélésre és a zsarolásra is.
- A beleegyezés az adott konkrét helyzetre vonatkozik. Minden szexuális együttléthez és cselekedethez külön beleegyezés szükséges. A csók nem jelent automatikus hozzájárulást a szexhez is, illetve attól még, hogy valaki egy alkalommal beleegyezett a közös szexuális aktusba, nem jelenti azt, hogy bármikor máskor szeretné ezt megismételni. Szintén külön beleegyezésre van szükség az olyan szex körüli kérdésekben, mint például az óvszer használata vagy bármilyen segédeszköz, játék, fétis-tárgy bevonása.
- A beleegyezés bármikor visszavonható. Könnyen előfordulhat, hogy valami, amiről először azt gondoltuk, hogy kellemes lesz számunkra, a gyakorlatban kellemetlen, fájdalmas, vagy egyszerűen csak elmegy tőle a kedvünk. Éppen ezért, attól függetlenül, hogy eredetileg minden résztvevő beleegyezett az együttlétbe, ha bármelyik fél egy ponton meggondolja magát és kifejezi az adott cselekedet megszakítása iránti vágyát, a többi résztvevőnek azonnal le kell állnia.
- A beleegyezés nem csupán feltételezéseken alapszik. Bár ezt részben tükrözik a korábbi pontok, érdemes lehet külön is kiemelni, hogy az olyan feltevések és sztereotípiák, mint “Együtt járunk már fél éve, biztosan ő is le akar feküdni velem” vagy “Olyan kihívóan van felöltözve, tuti, hogy szexelni akar ma valakivel”, a valóságban nem jelentenek semmit. Ezek mindössze a befogadó fél fejében kialakult elképzelések, amelyek nem reprezentálják a másik érintett érzéseit vagy akaratát, így nem tekinthetők beleegyezésnek sem.
A beleegyezés tanulható, és a tanítása életeket menthet
A szexuális abúzus és beleegyezés témája olyannyira összetett és szerteágazó, hogy még bőven lehetne taglalni. Zárásként szeretnénk kiemelni, hogy mint bármilyen tartós társadalmi változás esetén, itt is
elengedhetetlen a minél fiatalabb korban kezdődő releváns, minőségi edukáció.
Ha a gyerekek már kiskoruktól kezdve rendszeresen találkoznak a beleegyezés fogalmával, saját testük határaival, valamint azokkal a jogokkal és szabályokkal, amelyek a későbbi szexuális életükre is érvényesek, akkor jóval felkészültebben lépnek majd be a serdülő- és felnőttkorba.
A korai tudás megerősíti őket abban, hogy felismerjék a kockázatos vagy veszélyes helyzeteket, és magabiztosabban tudjanak nemet mondani, határokat húzni, szakszerű segítséget kérni.
Ezzel párhuzamosan olyan generáció nőhet fel, amely számára a beleegyezés tisztelete alapvető norma, nem pedig opcionális elem a szexualitásban.
A SzexEd csapata teljes együttérzését fejezi ki R. és minden más áldozat felé. Hiszünk abban, hogy minden embernek joga van a biztonságos, önkéntességen alapuló szexuális együttléthez, illetve ahhoz, hogy meghúzza a saját határait és kereteit a kapcsolataiban. Hálásak vagyunk azoknak a szervezeteknek, közösségeknek és magánszemélyeknek, akik ki mernek állni a valódi beleegyezésen alapuló szexuális együttlét fontossága mellett és vállalják az erre vonatkozó edukáció felelősségét.
Irodalomjegyzék:
European Union Agency for Fundamental Rights., European Institute for Gender Equality., & European Commission. Statistical Office of the European Union. (2024). EU gender-based violence survey: Key results : experiences of women in the 27 EU Member States. Publications Office. https://data.europa.eu/doi/10.2839/3648756
European Union Agency for Fundamental Rights. (2014). Violence against women: an EU wide survey: Main results. Publications Office. https://data.europa.eu/doi/10.2811/62230
Dixie, K. (2018). Defining consent as a factor in sexual assault prevention.
Gray, J. A. (1987). The psychology of fear and stress (Vol. 5). CUP Archive.
Lipinsky, A., Schredl, C., Baumann, H., Humbert, A., Tanwar, J. (2022). Gender-based violence and its consequences in European Academia, Summary results from the UniSAFE survey. Report, November 2022. UniSAFE project no.101006261.
